Kovácsné Balogh Krisztina / Altakrisz

Hobbi természetfotós vagyok. 

Már a weboldalam címe is elárulja, mennyire közel áll hozzám a természet, és hogy mindent a maga természetességében szeretek megörökíteni. A fotózás mára éppúgy szerves része lett az életemnek, mint az étkezés vagy az alvás.

Mikor végignézegetem a fotóim, sokszor gondolok arra, milyen szerencsés is vagyok, hogy a fotózást választottam hobbiként. Ma már el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Fantasztikus látni a természet sokszínűségét, igazi, és átvitt értelemben egyaránt. Színek, formák, állatok, rovarok, növények, évszakok... alpesi magasságtól, a tengerek mélyéig. Gyönyörű helyen élünk, de sajnos évről évre csökken ez a "tér" amit természetnek hívunk. Ezért is próbálom a fotóim által megörökíteni, és átadni az utókornak mindazt a szépséget, ami körülvesz minket, s amire vigyáznunk kellene...

Honnan indult a fotózás szeretete? 

Egyiptomi útjaim során, a víz alatti világ felfedezésekor szerettem bele a fotózásba. A tengerben fotózni az egyik legizgalmasabb, és egyben legnagyobb kihívás: hiszen a vízben minden folyamatos mozgásban van, a halak egy pillanatra sem állnak meg, és a hullámzás ill. víz felszíne alatti fénytörés pedig tovább nehezíti a pillanat megörökítését. Víz alatti fotóimat, és a videókat kompakt géppel készítem.

A víz alatti világ után ráébredtem, hogy a szárazföldön is rengeteg izgalmas téma vár fotózásra, ezért 2016-ban vásároltam egy Canon DSLR (tükörreflexes) gépet (Canon 700D, majd 750D-t), amelyet 2025-ben egy Canon R7 MILC-re cseréltem. Első objektívem egy Canon 18–55-ös kit obi volt. Lenyűgöztek a virágok, a bibék, az apró rovarok, a lepkék – teljesen rabul ejtett a makrovilág. Egyre közelebb és közelebb kerültem az élővilághoz, szó szerint is, ezért a következő objektívem egy Tamron 90-es fix 2,8-as makró obi lett. Később egyre gyakrabban néztem fel az égre, vágyakozva a madarak után, és egyre jobban elkezdtek érdekelni a vadak is. Mindig közelebb szerettem volna hozni őket, ezért vettem egy Tamron 150–600-as G2-es teleobjektívet.

Az igazi értelemben vett természetfotózás, véleményem szerint, a szabadban, természetes közegben, az állatok és madarak saját élőhelyén képzelhető el a lehető legkevesebb zavarással. Kerülöm az olyan kiépített leseket, ahol a fajok csalizásával, odaszoktatásával lehet csak fotót készíteni, fizetett madaras fotós lesben nem ültem. Fotóim értékét az adja, hogy a legtöbb esetben (férjemmel) cserkelve, az adott téma előhelyén vagy álcázva várakozva, az adott fényekhez, távolsághoz és időjárási viszonyokhoz igazodva fotózunk, és törekszünk a legjobb minőségre.

Képeimen többnyire csak a legszükségesebb utómunkát végzem el, úgymint vágás, kontraszt, esetenként enyhe színezés. Nagyon ritkán, esztétikai okokból, egy-egy zavaró ágat eltávolítok, de ezen kívül természetfotóimat semmilyen más módon nem módosítom, nem teszek hozzá, és nem veszek el, nem cserélek hátteret stb... . PS-t nem használok! Effektekkel viszont néha szoktam kísérletezni.  lásd: "Trükkös tükrös" album fotói.